Az alábbiakban a szellőztető rendszer konfigurátor használatához és ezáltal egy hővisszanyerős szellőztető rendszer anyaglista meghatározásához szükséges tudnivalókat vesszük sorba. Ez a segédlet nem minden részletre kiterjedő, nem tartalmaz minden ismeretet és tapasztalatot a légtechnikai rendszerekről, de egy rövid és praktikus jegyzék, amellyel egy rendszer összeállítható.
A segédletben a szellőztető rendszer összeállításához szükséges "10+1 lépést" vesszük végig, és egy mintapéldán be is mutatjuk a választandó termékeket. A "10+1" lépés a szükséges 10 db termékkategóriát és további 1 db bemenő adatokat tartalmazó űrlapot jelent.
BEMENŐ ADATOK
Itt a lakóegység fűtött területét kell megadni négyzetméterben. Ide tartozik minden fűtött helyiség, de nem tartozik ide egy fűtetlen pince vagy a garázs. Ezen felül a lakók tervezett számát szükséges megadni. Ezekből az adatokból a program meghatároz egy értéket, amely segítségével csak az adott háztartáshoz teljesítményben (méretben) megfelelő szellőztető gépek lesznek listázva a konfiguráláskor.
Itt lehet eldönteni, hogy TELJES rendszert szeretnénk konfigurálni, vagy csupán az ELŐSZERELÉSHEZ szükséges alap csőszerelési anyagokra van szükségünk. Különösen új ház építésekor, de azért felújítás esetén is az alapszereléshez képest csak hónapokkal később alakítható ki a teljes, gépészeti rendszer. Az előszereléshez szükséges csőszerelési anyagok összeválogatása a segédlettel viszonylag egyszerűen megoldható laikusok számára is.
Hogyan számolja ki a program a szükséges légtechnikai gép teljesítményét? A német Passzívház Intézet útmutatása alapján, kissé leegyszerűsítve, két irányból számítjuk az igényt: egyrészt lakónként 30 m3/h friss levegő szükségletet veszünk alapul, másrészt a teljes belső légköbméter óránként 0,4 - 0,5 -szörösét szeretnénk kicserélni a szellőztető rendszerrel. Így máris megvan a "jellemző" friss levegő szükséglet, amely az év 95%-ban jelentkezik. Minderre egy olyan szellőztető gépet kell választani, ami ezt az igényt a maximális légszállításához képest 30-45%-on tudja teljesíteni. Így lesz a gép halk, jó hatásfokú és kis fogyasztású, továbbá megmarad a szükséges tartalék az alkalmanként jelentkező intenzív szellőztetéshez.
Mintapélda: 110 m2-es alapterületű családi ház, garázs, fűtetlen pince nincs, Így 110 m2 a fűtött terület. A ház 2 felnőtt és 2 gyermek részére épül, a szülők terveznek egy harmadik gyermeket is a jövőben. Tervezett létszám 5 fő, hasznos alapterület 110 m2. Jellemző friss levegő igény a lakók alapján 5x30 m3/h (= 150 m3/h), belső légköbméter alapján pedig 110x2,5x0,4 v. 0,5 (= 110-138 m3/h). A választott szellőztető gép, amely durván 40%-on képes 150 m3/h levegőt szállítani, egy 350-400 m3/h maximális teljesítményű egység lesz.
LÉGTECHNIKAI CSÖVEK
A légtechnikai csövek behálózzák a házat egy központi rendszer esetén. Összekötik a szellőztető osztódobozokat (befúvó és elszívó, külön-külön) az egyes helyiségekben található szelepfogadókkal. Leggyakrabban 75 mm külső átmérőjű csöveket használunk, de létezik 90 mm-es flexibilis cső is. A konfigurátorban csak antisztatikus és antibakteriális légtechnikai cső található. Ezek kétrétegű, erős, akár betonozható termékek, álmennyezeti légrésben, monolit betonfödémben, a padláson a hőszigetelés alatt, vagy akár a padlóban vezethetőek. A lényeg, hogy a légtechnikai csövek a termikus burkon belül haladjanak.
A 75 mm-es szellőzőcső, értelemszerűen, nagyobb nyomásveszteséget jelent ugyanolyan légáramnál, mint a 90 mm-es. Éppen ezért, ha hosszú, 15 méternél hosszabb szakaszok vannak a légtechnikai rendszerben (nagyobb házak, vagy hosszúkás alaprajz esetén, esetleg ha a szellőztető gép nagyon a ház végébe kerül), akkor a 90 mm-es légtechnikai cső használata indokolt. A DN75 flexibilis csövön kb. 30 m3/h szállítható csövenként, a DN90 légtechnikai csövön közel 50 m3/h.
Mintapélda: A 110 m2-es fűtött terület nagyjából 14x10 méteres házat jelent, a gépészeti helyiség a házban nagyjából középen foglal helyet. A leghosszabb szellőzőcső ág 12 méter lesz, így a DN75 légtechnikai csőre esik a választás. 2x50 méter elégnek tűnik, az összesítéskor még változtatható a mennyiség.
SZELEPFOGADÓK
A szelepfogadó dobozokat kell a légtechnikai csövek végéhez csatlakoztatni. Legtöbbször a mennyezet felől történik a befúvás és elszívás, de alkalmanként padlóbefúvó rácsokat is használunk. Elhelyezhetőek - a szellőzőcsőhöz hasonlóan - álmennyezetben, monolit betonfödémben vagy akár padlásfödémen, a hőszigetelés alatt (vagy akár a lépésálló szigetelésben egy rácsfogadó, befúvó doboz). A ház minden helyiségébe érdemes tenni, az adott helyiségbe vagy befúvási vagy elszívási céllal. Tipikus befúvási pontok a hálószobák, dolgozók, nappalik, esetleg az előszoba. Tipikus elszívási pontok a konyha vagy étkező, fürdőszobák, gépészeti helyiség, WC, esetleg a kamra és gardrób. Fontos, hogy a befúvó szelepfogadók ne kerüljenek az ágyak fölé, különösen a fejhez közeli részeken, viszont ablakokhoz közel érdemes tenni. Az elszívási pontokat nem szabad a főzőlap fölé tenni, de intenzív szag- és páraelszívásra amúgy sem alkalmas a rendszer. Zuhanykabinba sem célszerű elhelyezni. Befúvás akár padlórács fogadóval a padló felől is történhet.
Akár a DN75 csőre, akár a DN90 csőre esik a választás, van hozzá való szelepfogadó, a konfigurátor eleve a kompatibilis termékeket dobja fel. Fontos tulajdonság, hogy a kis átmérőn (relatív gyorsan) érkező levegő a nagyobb átmérőjű szelepfogadó dobozban lelassul, a helyiségekbe így már lassabban "ömlik" be a friss levegő. A leggyakoribb kör szelepfogadó méret 125 mm, ebbe illeszthető később a légszelep vagy anemosztát, ami már látszik is a szobákból.
Mintapélda: 1 szülői hálószoba, 3 gyerekszoba, 1 nappali-étkező, 1 konyha, 2 fürdőszoba, 1 gépészeti helyiség, 1 kamra, 1 előszoba, továbbá közlekedő van a házban. Összesen 7 db szelepfogadót tesznek befúvási célra (hálószobák 1-1-1-1 db, a nappali két szélére 2 db, előszobába 1 db), és 6 db szelepfogadót elszívási célra (fürdők, gépészeti helyiség, étkező, konyha, és kamra 1-1 db). Ez tehát 13 db szelepfogadó, 125 mm-es légszelep fogadó résszel, illetve szelepfogadónként 1- vagy akár 2 csőcsatlakoztatási lehetőséggel. Mivel az álmennyezeti légrés 18 cm lesz, ezért az Ubbink, hosszú nyakrésszel rendelkező szelepfogadóját választjuk.
OSZTÓDOBOZOK
Ma már központi, csillagpontos szellőztető rendszer kiépítése számít korszerűnek, így osztódobozokat használunk a levegő szétosztásához és összegyűjtéséhez. Külön osztódoboz szükséges a friss levegő osztásához, és külön a használt levegő összegyűjtéséhez. Vannak lapos kialakítású osztók (akár betonfödémbe, álmennyezetbe szerelhetőek) és magasabbak amik pl. egy gépészeti helyiség plafonjához kerülhetnek rögzítésre. Többszintes háznál érdemes lehet szintenként egy-egy "osztó-párt" elhelyezni, így rövidíthetőek a flexibilis csőszakaszok. Az osztók flexibilis csövekkel való csatlakoztatása a DN75 (vagy DN90) csonkokkal történik. A főágakkal (befúvó és elszívó főág/gerinc) való bekötésükre pedig egy nagyobb, DN125-DN200 közötti csőcsatlakozások szolgálnak.
Kérdés, hogy hány csatlakozással kialakított osztódoboz szükséges az adott épülethez? A szelepfogadók résznél már meghatároztuk, hogy hány szelepfogadó szükséges befúvási és elszívási célra. Néhány szelepfogadót érdemes több (általában kettő) csővel bekötni a nagyobb légmennyiség miatt, szülői hálószoba vagy éppen nappali esetén, elszívásnál pedig nagyobb fürdőszoba vagy konyha/étkező tér esetén. Tehát mind befúvó- mind elszívó osztódoboz esetén, a kalkulált végpontokhoz (szelepfogadókhoz) képest, néhány csatlakozással nagyobbat kell választani. Nagy általánosságban azt lehet elmondani, hogy a tervezett létszámhoz képest kétszer több körös osztódoboz választása szükséges befúvási és elszívási célra is. Persze, ha többszintes a ház, és szintenként kerülnek befúvó- és elszívó osztódobozok elhelyezésre, akkor több, de kisebb osztódoboz is elég.
Mintapélda: 7 db befúvó és 6 db elszívó szelepfogadót határoztunk meg az előző pontban. Befúvásnál a szülői hálószobába és a nappali egyik pontjába két-két csővel kötjük be a szelepfogadókat, elszívás esetén a nagyobb fürdőben és a konyhában találhatóakat kötjük be duplán. Összesen tehát 9 csővel szállítja majd a friss levegőt és 8 csövön szívja el a használtat a rendszer. Az általánosan használható elvünk szerint a tervezetten 5 fős háztartáshoz egy 10-es befúvó és egy 8-as elszívó osztódobozt választunk, tehát a tervezett létszámhoz képest kb. kétszer annyi befúvó és elszívó cső lesz. Számunkra kedvező kialakításuk miatt a Lindab fém osztódobozait (MCU és MRU) használjuk.
ALAP KIEGÉSZÍTŐK
Már az alapszereléskor is van néhány kiegészítő, ami hasznos lehet. Akár DN75 akár DN90 cső esetén szükséges lehet csőtoldók használata (2-3 méteres ágakat már nem érdemes kidobni). A 75-ös rendszerhez 90° idom is csatlakoztatható, de a csövek elég rugalmasak, így ez csak indokolt esetben szükséges (pl. éles kanyarodáskor, ha a padlóból a falba kell érkezni, stb). Ha a Hilti-szalagot nem tartjuk megfelelőnek, akkor létezik flexibilis cső rögzítő bilincs is. Itt tüntettük fel továbbá az Ubbink osztódobozokhoz használható hangszigetelést is, amellyel csökkenthető a csövekben áramló zaj, de ez az elem nem helyettesíti a későbbi lépésben választandó hangcsillapítókat.
Mintapélda: Mivel az Ubbink szelepfogadókra esett a választás, így összesen 13 db szelepfogadóhoz a ClickRing + tömítőgyűrű elemet is meg kell vennünk. A 13 db szelepfogadóhoz 17 db ClickRing + tömítőgyűrű szükséges, mert 9 + 8 csővel lesz bekötve a 13 db szelepfogadó (néhány helyen duplázzuk őket a fentebb írt módon). Az osztódobozok a Lindab termékei lesznek, egy lezáró kukapra van még szükségünk (A 10-es MCU osztóból csak 9 csövet kötünk be). A biztonság kedvéért 2 db flexibilis csőtoldót is veszünk a két tekercs csőhöz, de ha a hosszú ágakkal kezdjük a kiépítést, akkor nem nagyon lesz hulladék.
SZELLŐZTETŐ GÉPEK
Ebben a pontban választjuk ki a hővisszanyerős szellőztető gépet, amelyhez útmutatóként akár külön cikket is lehetne írni. A szellőztető konfigurátor azokat a légtechnikai gépeket listázza, amelyek a bemenő adatok alapján (fűtött terület, személyek száma) méretben megfelelőek lehetnek. Azt kell még eldönteni, hogy inkább egy álló, fali kialakítású, vagy egy mennyezeti szellőztető gép fér el a házban. Az álló vagy fali kialakítású gépek jellemzően egy kb. mosógép méretű alapterületet foglalnak el, a gépészeti kiegészítők pedig akár a gép felett is elhelyezhetőek. Mennyezeti gépnél a plafonra kerül egy laposabb, de nagyobb méretű egység, és szintén itt kell még elférnie a gépészeti elemeknek. Összességében álló kialakítású gépekre több esetben esik a választás. Az egyes szellőztető gépek nevei mellett még a csatlakoztatási méretük (DN125 és DN200 között) került feltüntetésre.
A szellőztető gépek általában gépészeti helyiségbe, mosókonyhába, fűtött garázsba kerülnek. Nagyon fontos, hogy ne hideg térben legyenek telepítve. Előfordul, hogy csak fűtetlen padláson van hely a szellőztető gép számára, ebben az esetben igen körültekintően kell eljárni: a gép számára egy hőszigetelt burkot kell kialakítani, lehetőség szerint ezt a teret temperálni is kell (például a födém felől a hőszigetelést elvéve a ház hőjével temperálni), tulajdonképpen ezt a gépészeti "kuckót" a termikus burokhoz hozzá kell adni. Ugyanígy a gépészeti kiegészítőket és a légtechnikai csöveket, végpontokat is fűtött részen (hőszigetelési brukon belül) kell vezetni!
Mintapélda: A szellőztető konfigurátor 300 m3/h és 500 m3/h közötti maximális légszállítású gépeket listáz. A gépészeti helyiségben egy álló, fali gép, felfelő néző csonkokkal helyezhető el. A választás a Vortice VORT HR 350 AVEL szellőztető gépre esik. A gép alatt fali csatornakiállást kell kialakítani a keletkező kondenzvíz elvezetésére, továbbá szükséges egy (dupla) konnektor a szellőztető gép és a fagymentesítő előfűtő számára. A gép 150 mm-es csonkokkal rendelkezik.
GERINCVEZETÉKEK
Az osztódobozok és a szellőztető gép között már főágak, gerincvezetékek futnak. Ezek lakossági épületeknél általában DN125 és DN200 közötti méretet jelentenek. Jó esetben nem sokat kell vezetni a légkezelő és az osztók között a levegőt, néhány méter és egykét idom szükséges az összekötéshez.
Megkülönböztetjük a "belső" oldali főágakat (szellőztető gép és osztódobozok közötti szakaszok) és a "külső" oldaliakat (szellőztető gép és külvilág közötti szakaszok). A belső oldalon a vizes helyiségekből ELSZÍVOTT és a tartózkodási zónákba BEFÚJT levegő közlekedik, amelyek alapvetően nem túl hideg és nem is túl meleg levegőt jelentenek. Megfelelően, termikus burkon belül szerelt gépészet esetén páralecsapódás sem a csövek külső felületén, sem belsejükben nem várható, így akár fém rendszer is alkalmazható (spirál korcolt csőrendszer vagy flexibilis fém csövek). Amennyiben a befújt levegőt hűtjük vagy fűtjük (pl. vizes vagy elekromos kaloriferrel), akkor már érdemes ezeket az ágakat is párazáróan hőszigetelni vagy hőszigetelt légcsatornát alkalmazni. A külső oldalon télen hideg (akár -10°C) nyáron meleg (akár +40°C) levegő áramlik, tehát mindenképpen hőszigetelt, párazáró megoldással kell kialakítani a csőrendszert. Egyrészt ezzel a jelentős hőhidakat és hőveszteséget kerüljük el, másrészt a csöveken való páralecsapódást előzzük meg.
A belső oldalon a szellőztető gép és az osztódobozok között még hangcsillapítóknak, esetleg az elszívási oldalon előszűrőnek, a befúvási oldalon hűtő/fűtő, akár párásító elemnek kell elférnie.
Mintapélda: A Vortice AVEL 350 szellőztető gép DN150 csonkokkal rendelkezik. "Külső" oldalon az Ubbink DN150 hőszigetelt rendszere kerül kiválasztásra, 4 db 90° idom és 3 szál 2 méteres cső, a szükséges toldókkal és a gépcsonkra rögzítő bilincsekkel megfelelő lesz. A "belső" oldalon az osztódobozokig csak minimális csőmennyiség kell, mert kvázi a hangcsillapítók kötik össze a szellőztető gépet az osztódobozokkal, így csak 2 db 160/150 -es szűkítőre van szükségünk (hangcsillapítók és osztók esetén a DN160 a jellemzően "szabványos" méret) és 1 szál 160-as SRF1C flexibilis fém csőre a csatlakoztatások érdekében.
HANGCSILLAPÍTÓK
A szellőztető gép és az osztódobozok között hangcsillapító elem beépítése szükséges, ezzel a ventilátorok zaja olyannyira csökkenthető, hogy az még a hálószobában, éjszaka sem fog hallatszódni. Mivel a befúvó osztódoboz van összeköttetésben a hálószobai és nappaliban található végpontokkal, ezért ezen az ágon a legfontosabb a nagy mértékű hangcsillapítás. Az elszívó oldalon is fontos - akár csak egy kisebb mértékű - hangcsillapítás kiépítése.
Az emberi fül bizonyos frekvencia tartományban a legérzékenyebb, a jó hangcsillapító a 3kHz frekvencia körüli hangokon csillapít jól. Vannak merevfalú és flexibilis hangcsillapítók is, ezek közös tulajdonsága, hogy egy hangelnyelő anyaggal vannak "töltve". Bevált módszer, hogy a befúvó oldalon akár két, különböző típusú hangcsillapítót is tervezünk. Családi házaknál - a mi tapasztalatunk szerint - a befúvó oldalon legalább 900 mm hosszúságú, 25-50 mm vastag hangelnyelő anyaggal rendelkező hangcsillapítót érdemes használni, és ha van hely, akkor még egy flexibilis hangcsillapítóval is érdemes ezt kiegészíteni. Az elszívó ágon elég 600 mm hosszú hangcsillapító használata. Egyes tervezők a külvilág felé vezető ágakra is terveznek hangcsillapítót, de ez csak ritkán szükséges (esetleg oldalhatáros beépítésnél, ha a szomszéd terasza pl. nagyon közel van, és amúgy is "szívesen beleköt" a dolgainkba). Össze sem hasonlítható a zajszint pl. egy hőszivattyú kültéri egységével.
Mintapélda: A szellőztető gép csonkjaira, függőlegesen kerülnek a hangcsillapítók. A befúvó ágra egy merevfalú (SLU) hangcsillapító, 900 mm verzió, az elszívó oldalra csak egy 600 mm-es. A befúvó hangcsillapító és osztódoboz között marad még egy kis hely, oda akár egy 600 mm-es flexibilis AKUCOM hangcsillapító is kerülhetne kiegészítésnek.
LÉGSZELEPEK
A légszelepek vagy anemosztátok látszanak az egyes helyiségekben a szellőztető rendszerből. Legtöbb esetben a befúvási és elszívási pontok is a mennyezeten vannak, így a mennyezeti légszelepek termékválasztéka a legnagyobb, de a befúvás a padló felől (padlórácson) is történhet. Méretben a szelepfogadó csonkjának megfelelő, jellemzően DN125-ös szükséges. A rácsok jellemzően kb. 10x20 vagy 10x30 cm -esek. Egyszerű és dizájnos változatban kaphatóak.
A légszelepeknek fontos szabályozási szerepe is van, a legtöbb anemosztát mennyiségi szabályozásra alkalmas. Így az egyes befúvási és elszívási pontokon a levegő mennyisége - általában valamilyen csavaros módszerrel - növelhető vagy csökkenthető. A mennyiségi szabályozás mellett a mennyezeti anemosztátoknak köszönhető, hogy a levegő nem nagy sebességgel, az emberekre közvetlenül "ráfújva" érkezik a szobákba, hanem azt a plafon mentén szétteríti, elkerülve a "huzatérzetet".
Mintapélda: A hagyományos, relatív olcsó befúvó és elszívó légszelepek is állíthatóak. A 7 db befúvó és 6 db elszívó pont közül mindenhova a Lindab KI és KU szelepei kerülnek, de esztétikai megfontolásból a nappali térbe az Ubbink HAELIX kör alakú légszelepeit választjuk (2 db). Egyébként, a nagy takaró frontlapja miatt, ez a dizájn légszelep még komfortosabban engedi be a levegőt a szobába, illetve a nagy szeleptest nagyot takar a mennyezeten, ami jól jöhet, ha a gipszkartonozás/glettelés a szelepfogadó nyaka körül nem lett tökéletes.
KÜLSŐ RÁCSOK ÉS TETŐSAPKÁK
A házba érkező friss levegő és a házból kidobásra szánt elhasznált levegő szinte mindig a homlokzati falakon vagy a tetőn át mennek. Az egyes cserépgyártóknak esetenként van saját tetőátvezető megoldása is. Fontos megjegyezni, hogy a kidobott levegő "maradék" páratartalma kilépéskor kondenzálódhat, így különösen fali átvezetésnél valamilyen csepegtető szükséges ahhoz, hogy ne a fal legyen koszos. Háztartási rendszereknél leginkább DN160 és DN200 méretű külső rácsokról, tetőátvezetőkről beszélhetünk. Véleményünk szerint nem fontos - bár néhol ezt lehet olvasni -, hogy a befúvó és elszívó pontok különböző homlokzaton és egymástól legalább 3 méterre legyenek átvezetve. Kis légmennyiségről van szó, a kidobott levegő egyből elkeveredik a külső levegővel, ha a szerencsétlen széljárás miatt egy kevés mégis összekeveredik a friss levegővel, az sem jelenthet gondot: Ez nem füstgáz, nem mérgező gáz, csupán egy némileg melegebb, párásabb, kissé elhasznált beltéri levegő. Persze azért másfél métert illik tartani a "kidobó" és "beszívó" pontok között.
Fontos, hogy jól válasszuk ki ezt az elemet, mert jelentős nyomásveszteség jelentkezhet egy alulméretezett típus esetén. Kerülni kell a szúnyoghálós vagy nagyon sűrű lamellás rácsokat, mert azok is gyorsan elkoszolódnak és így az egész rendszert fojtják le.
Mintapélda: Oldalfali, DN160-as fehér színű (Awenta) befúvó és elszívó fali rácsokra esik a választás. A hőszigetelt Ubbink DN150 csőbe bele tudjuk illeszteni ezt a 160-as rácsot is.
KIEGÉSZÍTŐK
A légtechnikai rendszerek számos egyéb kiegészítővel szerelhetőek fel. Ebbe a kategóriába tettük az előszűrőket (melyekkel a szellőztető gépek drágábban cserélhető szűrőfiltereinek élettartalma növelhető meg jelentősen), az elektromos fűtő kalorifert (elsősorban utófűtésre, tehát a szellőztető gép "után" elhelyezve, a befújt levegő néhány fokos melegítésére a komfortszint növelése érdekében), vagy éppen a vizes hűtő-fűtő kalorifert (ha rendelkezésre áll télen melegvíz, nyáron pedig hideg víz, szintén a levegő téli fűtésére, nyári hűtésére-szárítására, tehát komfort növelésre).
Továbba az esetleg szükséges szűkítő (bővítő) elemek is itt kaptak helyet.
Mintapélda: A kültéri friss levegőt beszívó ágba kerül egy DN160 előszűrő (ez összeilleszthető a DN150 Ubbink "polifoam" csővel), illetve a házból elszívó, tehát "visszatérő" ágba is egy előszűrő kerül. Így mindkét irányból védjük a gépi szűrőket, melyek amúgy kisebb felületűek és gyorsan koszolódnának. A hideg ágban lévő szűrőt párazáró anyaggal szigetelni kell. Ezen kívül a már említett 150/160 szűkítők és néhány 180-as gumis függesztő bilincs kerül a kosárba (a 150-es szigetelt Ubbink cső külseje 192 mm, arra megy rá).